I am..

Nő vagyok.

Feleség vagyok. Dolgozó nő vagyok. Aki ráadásul szereti is a munkáját. Kislány is vagyok, néha infantilis vagyok.

Erős vagyok, de van, hogy gyenge vagyok. Érzékeny vagyok. Néha hisztis vagyok. Ezáltal van, hogy idegesítő vagyok.

Vicces vagyok. Búskomor vagyok. Kedves vagyok. Mogorva vagyok. Jószívű vagyok. Esendő vagyok.

Segítőkész vagyok. Tökéletlen vagyok. 

Ember vagyok.

Ez mind és még sokkal több vagyok.

Régóta foglalkoztat, de főleg, amióta feleség vagyok, a női lét mibenléte. Egy nő annyi minden lehet és annyi minden is. Mitől “jó” nő valaki? Kinek mi egyáltalán a jó nő? És most nem a külsőségekre gondolok. Mindenkinek más, mindenkinek egyedi és egyáltalán nem biztos, hogy amitől én jó nőnek tartom magam, a környezetem is ugyanattól tart annak.  Az elmúlt hónapokban sokat, sokszor gondolkozom ezen és azon, hogy én magam, hogyan próbálok a “jónőség” kötelén egyensúlyozni.  Nem mindig sikerül, sokszor leestem már, de próbálkozom, hogy hosszútávon megtaláljam azt a bizonyos egyensúlyt, ami számomra nagyon fontos az élet minden területén.

Egymillió plusz egy életmód és/vagy női témákat feszegető blog létezik már, szóval kérdezheted, hogy ez miben más? Ezt én is megkérdeztem magamtól, amikor az indításon gondolkoztam és arra jutottam, hogy fogalmam sincs és ez nem is baj 🙂 

Elsősorban a saját szórakoztatásomra írok és ha ez másoknak is tetszik, annak nagyon örülök. Ez egy alapvetően személyes blog, a saját tapasztalásaimon, saját élményeimen, élethelyzeteimen, gondolataimon, véleményemen alapul, néhol felszínesebb, néha pedig mélyebb témákról is szeretnék írni. Idővel persze nagyon jó lenne, ha kialakulna egy kis közösség, így szívesen veszek mindenféle ötletet, másféle véleményt, látásmódot, tapasztalatot. Simán lehet egy jót vitatkozni, eszmét cserélni 1-1 poszt alatt, ellenben mindezt tisztelettel. Aki direkt bánt, minősítget, lenéz, kioktat mást, azt nem látom szívesen a jövőben. A “te hülye vagy, mert ez nem is így van, hanem úgy” az nem vélemény, hanem a másik minősítése. Az “én azt gondolom, hogy..”  “érdekes, amit mondasz, de én úgy tapasztaltam, hogy..” de akár csak a “szerintem” kezdetű mondatok már egészen másként hangzanak, nem? 🙂 Illetve én szeretek úgy véleményt formálni valamiről, amiről van konkrét tapasztalatom, így ezt elvárom másoktól is. “Az ismerősöm ismerősének az ismerősének a lányával/gyerekével/barátjával ez történt, szóval az biztos úgy is van” kezdetű történetek nem igazán hatnak meg, ugyanis mire eljut az illetőhöz, nagyjából százszor változtak akár csak apró részletek, így a történet nem hiteles. Ezeket a “szabályokat” kéretik tiszteletben tartani.

Kisiskolás korom óta szeretek írni, amit eleinte fogalmazás órákon éltem ki, kamaszkoromban több blogot írtam, melyek aztán a feledés homályába vesztek és azóta folyamatosan jönnek az újabb és újabb fellángolásaim egy komolyabb blog iránt, melyet aztán a túlagyalásom és a kishitűségem elvetett. Mert amennyire szenvedélyem az írás és amennyire terápiás jellegű számomra (ergo, segít lecsillapítani a kavargó gondolataimat), legalább annyira ijesztő is ezeket a  gondolatokat kipakolni a nagyvilágba. Most mégis megteszem.

Jó olvasgatást, jó szórakozást! 🙂