Amikor kiderült, hogy a férjem megy Pozsonyba egy egy napos továbbképzésre, egyből átvillant az agyamon a gondolat, hogy elmenjek vele és amíg ő tanul, addig megnézném a várost. Szerencsére ki tudtam venni azt az egy nap szabit, így csütörtök este már nagy izgalommal feküdtem le a gondolattól, hogy másnap újra látni fogok egy várost, amit eddig még nem. Nagyon tudok örülni ezeknek a hirtelen jött lehetőségeknek, mert bár szeretem, ha valamennyire szervezett az életem, néha nincs jobb, mint egy ilyen váratlanul jött mini utazás.
Péntek reggel 5 körül keltünk, 6 körül el is indultunk, hogy időben odaérjünk a megbeszélt helyre, ahol átültünk egy másik csapathoz, akik szintén a képzésre utaztak, így nem kellett két kocsival menni.
Miután megérkeztünk, a férjem beült a képzésre én pedig kaptam egy kis segítséget egy helyi lakostól, sőt, a végén már az egész iroda azon tanakodott, hogy melyik busszal/villamossal tudok a legegyszerűbben bemenni a városba és miket tudok az adott idő alatt megnézni. Az egyik helyi lánytól még villamosjegyet is kaptam, mivel eléggé a külvárosban voltunk, ahol nem volt automata, nem tudtam jegyet venni. Nagyon örültem ennek a kedves gesztusnak, 20 perc “csak ne jöjjön az ellenőr” idegeskedéstől mentett meg. 🙂
Nagyon egyszerűen bejutottam a belvárosba, a 4-es villamosra szálltam fel, ami pont a vár előtt tett le, így az első utam oda vezetett. Szerintem nagyon szép a vár körüli rész, persze az ember akaratlanul összehasonlítja Budapesttel, főleg, hogy Pozsony megannyi magyar történelmi vonatkozással rendelkezi, és bár számomra nem sok szebb látvány van, mint Budapest látképe a várral és a hidakkal a Duna felett, azért itt sem volt rossz a látvány:
A vár
Kilátás a várból
Árpád-házi Szent Erzsébet szobra
A várból kacskaringós úton jutottam le a Dunához, ahol átsétáltam a hídnak a gyalogosok részére kiépített részén. Fújt a szél, alattam a víz hömpölygött, felettem az autók hangja morajlott és arra gondoltam, most jó, abban a pillanatban minden épp úgy volt jó, ahogy volt. Ahogy átértem a másik oldalra, leültem a parton egy padra és csak hallgattam a város távoli zaját.
Amikor úgy éreztem elég az üldögélésből, van még látnivaló, felmentem a bizonyos UFO nevezető kilátóba, ami a híd végén emelkedik a magasba és egy étterem is van a tetején. Egy darabig lifttel kellett menni, utána pár lépcsőfok vezetett a tetetejére. Nagyon kellett tartanom magam, ahogy felértem, mert úgy fújt a szél, hogy fényképezni alig mertem, nehogy kifújja a kezemből a telefont.. Viszont a látványért megérte felmenni, bár nem mondom, hogy nem esett jól lent a szélcsend. 🙂
A vár a kilátóból
Miután kinézegettem magam, visszasétáltam a belvárosba, hogy megnézzem a Kék templomot, azaz az Árpád-házi Szent Erzsébet templomot. Szerencsére ma már amiatt, hogy a legtöbb európai országban is ugyanúgy működik a mobilnet, mint itthon, többletköltség felszámolása nélkül, így a google maps segítségével viszonylag egyszerűen megtaláltam. A templom tényleg kék. 🙂
Jól mutat a daru a magasban. 🙂
Ezután ebédeltem egyet és csak mászkáltam a belvárosban, kisütött a nap is, így nagyon jól esett a séta, főleg ebéd után. Ebédre sztrapacskát választottam (mi mást 🙂 ), hozzá egy kis pohár szlovák sört. Nem vagyok nagy sörös, de ez a kettő együtt nagyon jól esett.
Pozsonyi Nemzeti Színház
A leskelődő 🙂
A Szlovák Parlament. Nem különösebben szép (valljuk be, elég ronda), de egy képet azért megért.
Összességében szerintem szép kis város Pozsony és érdekes volt úgy sétálni benne, hogy végig az eszemben volt, hogy gyakorlatilag egy magyar városban vagyok. Sokszor hallottam magyar szót. Csak úgy mellékesen, szerencsére semmiféle atrocitás nem ért, mindenki kedves volt velem, akihez szóltam. Egy kirándulást mindenképpen megért. 🙂
Kommentek