A minap egyszercsak azon kaptam magam, hogy azon gondolkozom, miért butaság méregetni a különböző szeretet típusokat, hiszen ahányféle emberi kapcsolat létezik, annyiféleképpen tudunk szeretni. Egész másképp szeretem a férjem/feleségem, mint a testvéreimet vagy, mint a szüleimet. Nem szeretem egyiket jobban, a másikat kevésbé, de teljesen másképp szeretem őket. Gondoljunk csak bele, mennyire fura lenne, ha egy testvéri szeretetbe beférkőzne mondjuk a szenvedély érzése… Ugye? Az már minden, csak éppen nem a tiszta, testvéri szeretet. És hányszor lehet hallani pároktól, szeretem, de már nem ÚGY, hiányzik a szenvedély, nem szívesen érek hozzá, úgy tekintek már rá, mint a testvéremre – a szerelem érzésénél épp az a probléma, ha ugyanazt érezzük, mint a testvérünk iránt, akkor az már nem igazi, szenvedélyes szerelem.
Éppen ezért szerintem teljesen felesleges egyiket a másikhoz hasonlítani, méregetni, hiszen teljesen különbözőek egymástól, a maga nemében mindegyik egyedi és megismételhetetlen.
Ahogy így gondolkoztam, kíváncsi lettem, vajon van-e erről valamilyen “hivatalos álláspont” és akkor találtam rá a szeretet 7 típusára. Eddig én így megnevezve, felsorolva még nem hallottam erről a 7 típusról, így íme, bemutatom őket, aztán mindenki döntse el, kit, hogyan szeret. 🙂 Persze a különböző típusok keveredhetnek, egy házasságban például szerintem fontos, hogy a gyengéd és a szenvedélyes szeretet is alapvetően jelen legyen, még ha vannak is időszakok, amikor az egyik, majd a másik kerül előtérbe.
Ludus: a játékos, szórakoztató szeretet
Gyermekek és fiatal szerelmesek között jellemző a leginkább. Felnőttkorban a kötetlenségek nélküli, flörtölős kapcsolatokban van jelen, akkor, amikor valaki nem szeretne komolyabb elköteleződést, de a kapcsolatok elején is jelen van, amikor még sokat flörtölget, játékosan csipkelődik, kacérkodik egy pár. Nagyon jó, ha hosszútávon meg tudjuk őrizni, mert ez segít egy kis pajkosságot vinni a hétköznapokba.
Philia: az elme szeretete vagy gyengéd szeretet
Ezzel írható le leginkább a testvérek közötti és a mély, hosszú barátságokban jelen lévő szeretet, melyeket az idő és a közösen átélt élmények kovácsoltak össze. A szerelemben is jelen van = gyengéd szerelem, mely elsősorban nem a testiségre törekszik, hanem a harmóniára és egyenlőségre.
Eros: a szenvedélyes, testi szeretet
Eros a szerelem és a szexuális vágy istene, így ez a szeretet a szexuális vágyon alapszik és érhető módon a párkapcsolatokban van jelen, de nem feltétlenül csak a hosszan tartóakban. Nagyon fontos viszont, hogy egy hosszútávú kapcsolatban meglegyen, viszont kizárólag ez a fajta szeretet nem elég egy tartós, mély szerelem kialakulásához, melyhez szükséges a…
…Pragma, azaz: a hosszantartó szeretet
A tartós, mély szerelmi kapcsolatokban, házasságokban, barátságokban van jelen a leginkább. Hosszú idő alatt, lassan alakul ki, jellemző rá az elköteleződés, megértés, tolerancia és a kompromisszumokra való képesség. Harmónikus, érett szeretet, mely egymás kölcsönös tiszteletén és elfogadásán alapul. Elengedhetetlen azokhoz a bizonyos boldog, 40-50 éve tartó házasságokhoz, melyekre sokan olyan csodálattal tekintenek. Hogy sikerül nekik? Hát így. 🙂
Agape: a lélek szeretete
A szeretet legönzetlenebb formája. Ezáltal van meg valakiben az empátiára, mások önzetlen segítésére való szándék, olyan emberek szeretetére való képesség, akiket közvetlenül nem is ismerünk. Spirituális alapú, a szeretet legtisztább formájának tekintik, ahol nem számítanak az elvárások vagy az emberek gyarlósága, hibái.
Storge: a rokonaink-családunk és főként gyermekeink iránt érzett, feltétel nélküli szeretet
Az önfeláldozást, megbocsátást, elfogadást jelképezi és ki az, akiért bármit megtenne egy szülő, akit feltétel nélkül szeret és elfogad, bármit tegyen is, bármilyen legyen is? A gyermekei. Akiket már abban a pillanatban szeret a szülő, hogy léteznek, de még meg sem születtek. Sőt, megkockáztatom, hogy már akkor, amikor még nem is léteznek, de tudja, hogy fognak. Nehéz, de szerintem nagyszerű, ha a tisztán felnőtt kapcsolatokban is jelen van – szeretni, de nem várni érte cserébe semmit – , jellemző még a gyerekkorban kialakult és felnőttkorban is meglévő barátságokra.
Philautia: önmagunk szerete
Vigyázat, nem az önimádást és önzést jelenti, hanem azt a fajta egészséges önbizalmat, ami azt sugározza, hogy rendben vagyunk önmagunkkal, ismerjük erősségeinket és gyengeségeinket, melyeken, ha tudunk igyekszünk változtatni, de elfogadjuk magunkat, hibáinkkal együtt. Ez ugye elengedhetetlen ahhoz, hogy másokat őszintén tudjunk szeretni.
Photo by Jure Širić from Pexels
+1 Mania: kínzó szeretet
Ez a szeretet egy nem éppen pozitív formája. A szenvedélyes szeretetből merít, viszont sokkal fájdalmasabb módon. Féltékenység, túlzott ragaszkodás és hasonló “kedves” kis dolgok jellemzőek rá. Azoknál az embereknél fordul elő, akiknek nincs elég önbizalmuk és azt a másiktól várják, pedig ez egy olyan dolog, amit mindenkinek önmagában kell megtalálnia. Önigazolást keresnek a másikban, próbálják a másikat magukhoz láncolni, aminek sosincs jó vége. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk a Philautia-t, azaz önmagunk szeretetét, annak érdekében, hogy ne kelljen átélni a kínzó szeretetet. De ez már egy következő téma lesz. 🙂
Kommentek