Hét elején kezdtem el érezni, hogy kezdek kicsit gyengélkedni, az az érzés, amikor nem vagy úgy igazán beteg, de a közérzeteden már érződik, hogy valami közeledik. Aztán kis torokkaparás, kis orrfolyás. Na, ilyenkor szoktam én általában visszavenni. Ez bejönni látszik, mert hála az égnek, évek óta nem voltam úgy igazán beteg, pár nap köhögéssel, tüsszögéssel, esetleg egy kis hőemelkedéssel sikerül átvészelni az influenzás időszakot.
Most viszont egy kicsit elhúzódik ez az időszak. Hétfőn éreztem először, hogy kapar a torkom, gondoltam is, hogy munka után haza, lezuhanyzom, iszom egy jó meleg, mézes-gyömbères teát és jól kialszom magam, másnapra kutya bajom. Viszont közben ott bujkált bennem a kisördög, lelkiismeret formájában, hogy de készülnöm kell a sulira, készülnöm kell a tavaszi spartanra és ma este edzés.. oda még el kellene mennem, aztán pihenek. El is mentem, pedig határozottan éreztem, hogy ez most nagyon nem tesz jót, de azért lelkiismeretesen végignyomtam, jól el is fáradtam. Mire hazaértem annyira fájt a torkom, hogy nyelni alig bírtam, éjszaka többször felébredtem a fájdalom miatt, reggel úgy ébredtem, mint akin úthenger ment végig és az irodába vezető úton, mint valami zombi vonszoltam magam végig.
Azóta jobban vagyok, viszont megfogadtam, hogy a hét további napján pihenek, fizikailag legalábbis. Kivève vasàrnap, aznap muszàj lesz mozognom.
Nem mondom, hogy nem volt meg bennem a vágy, hogy elmenjek futni, viszont a szervezetem határozottan jelezte, ez most nem egy jó ötlet. Úgy gondolom, inkább az elején vegyünk vissza és zavarjunk le egy kisebb megfázást, pár napot “beáldozva”, mint tudomást sem venni róla, ami később úgyis megbosszulja magát és hetekig nyomjuk az ágyat, kiesve így a munkából edzésből, hobbiból, életből.
És ha így nézzük, valóban áldozat lenne ez a pár nap, amíg pihenünk? Hiszen a pihenés alatt regenerálódik a test ès lèlek, ekkor van idő végiggondolni a dolgakinkat, foglalkozni azzal , amire máskor nem szakítunk elég időt. Ilyen nekem az olvasás vagy az írás. Ezek mindig háttérbe szorulnak az egyéb teendőim mellett, pedig érzem, hogy szükségem van erre is. Ha máskor nem, legalább ilyenkor szakítok rá időt, akkoris ha ezért más teendőt el kell odáznom, ha csak holnap mosogatok el, mert ma inkább elolvasom a cikkeket, amiket napok óta mentegetek.
Hiszen a szervezet igenis jelez, ha pihenni kell. És ha nem adjuk meg neki ezt a pihenést alapból, akkor megszerzi magának, akár egy kisebb-nagyobb betegség, akár egy kisebb-nagyobb baleset formájában, amikor már nem tehetsz mást és muszáj pihenned. Mint tavaly, amikor kitaláltam, hogy induljunk a férjemmel egy páros futóversenyen. Nem voltunk épp egy jó időszakban egyébként sem, ekkor derült ki, hogy új pozícióm lesz, amire épp betanultam, gyakran fél7-7-ig dolgoztunk a kolléganőmmel. Szóval úgy éreztem, kell ez a közös élmény, valami, amire közösen készülünk, amit közösen érünk el, csak mi ketten. Már-már görcsösen ragaszkodtam ehhez a versenyhez, ehhez a közös élményhez. És ekkor, 2 héttel a verseny előtt egy lépcsőn lejőve kibicsaklott a bokám. Mint valami rongybaba, elterültem az iroda recepcióján. Estére már egyértelmű volt, hogy én ezzel a bokával biztosan nem fogok 2 hét múlva futni. A versenyen nem indultunk, futni is csak jópár héttel később mentem újra, addig pedig volt bőven időm átgondolni, hogy miért is volt ez nekem olyan fontos és miért nem jött össze végül.
A másik pedig, amire szerintem nagyon figyelni kell hosszútávon egészségünk megőrzése érdekében a pihenés mellett, azok a negatív gondolatok elterelèse. Na ez most jó közhelyes lett. De… van benne igazság. Nemrég olvastam egy cikket, miszerint a négy érzés, ami a leginkább megbetegít, az a félelem, harag, gyűlölet, irigység. Teljesen logikus. Hiszen, aki folyamatosan ezen érzésekkel veszi körbe önmagát, fél valamitől, haragszik valamire-valakire, gyűlöl valamit-valakit, irigyel valakit, az, hogyan is tudna a jóra, szépre koncentrálni, hogyan tudná megőrizni magában az egyensúlyt, ami pedig a lelkileg-testileg egészséges élet alapja? Igen, előre írtam a lelket, mert szerintem az az első, először a lelkünk legyen egészséges, mert csak úgy lesz hosszútávon a testünk is egészséges.
Úgyhogy én ma pihentem, anyukáméknál. Hagytam a mosást, a takarítást, a mosogatást, az edzést, a tanulást. Ehelyett írtam, beszélgettem, meleg takaróba burkolózva forró teát ittam, babáztam, arcpakolással szépültem.
Hogy azutàn eggyel egészségesebben, magabiztosabban folytathassam a teendőimet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: