..míg el nem telt egy év. Pár napja berobbant a médiába a “hatalmas hír”, hogy luxusfeleség(?? Vivien válik. Persze az instagramján jelentette be, nyilvánosan, és persze kéri a nyilvánosságot, hogy ne zaklassák, mert ez az ő magánügye (remélem átjön az ellentét). Ez a része nem is olyan érdekes, hiszen sokan használjuk az instagramot sok mindenre, én is megosztok személyes dolgokat, viszont nem is teszem hozzá, hogy hagyjatok békén ezzel kapcsolatban, mert senkinek semmi köze hozzá, hanem tudomásul veszem és érzékelem, hogy ha valamit ott megosztok, akkor az nyilvános lesz és bizony érkezhetnek kérdések. Ha nem akarom, hogy érkezzenek kérdések adott témában, nem osztom meg, ez szerintem egyszerű, mint a faék.
Amin felhúztam magam az az, hogy ez a csodálatos hiperszuper állandóanboldogokvagyunk és rózsaszínfelhős csodapár 1, azaz egy év házasságot bírt ki egymással. Úgy, hogy persze előtte gyerekük született, exkluzív fotókkal dokumentálva Miamiból, megosztva a szülést magát, mert hát, hogy máshogy szüljön egy tökéletesen boldog luxusfeleség, ha nincs az instán, ha nem kattognak a profi képek közben, akkor tán meg sem történt. Még egy hónapja is arról posztolt a hölgyemény, hogy mi a sikeres házasság titka, mint a képről kiderült ez a közös szőrtelenítés, többek között. Éljen! Vagy talán mégsem ez…?
Félreértés ne essék, tönkremehet egy házasság egy év alatt is. 1 nap alatt is tönkremehet, ha épp történik valami olyasmi, ami azonnali válóok vagy épp egyik/másik fél hirtelen nem bírja tovább a sok èves próbàlkozàs utàn, a szélsőséges esetekről, mint családon belüli erőszak, rendszeres testi-lelki bántalmazás, megcsalás most ne is beszéljünk, mert ez természetesen más téma és nem gondolom, hogy valakinek benne kellene maradnia egy már menthetetlen kapcsolatban. Vannak ilyenek, voltak is, lesznek is. Elválni önmagában nem bűn és megtörténik sokszor, sok mindenkivel. De hatalmas nagy különbség van válás és válás között és én most arra gondolok, amikor úgy megy tönkre egy kapcsolat, hogy ha időt, energiát fektetünk bele, simán menthető lenne.
Ültem én már kád forró vízben zokogva pár hónappal az esküvőnk után és éreztem azt, hogy itt most vagy hiszek magamban, a férjemben és a házasságban és elindulok azon az úton, amit úgy hívnak VÁLTOZÁS, nem harcolok, nem vagyok én férfi és nem is akarok az lenni, igyekszem elővenni és erősíteni a női oldalamat (amit amúgy folyamatosan tanulok most is) vagy nem fogunk még egy éves évfordulót sem ünnepelni. Ünnepeltünk, sírtam, amikor odaadtam neki az évfordulós ajándékot.. hogy sikerült, eljutottunk ide és jól érezzük magunkat. Elsőt is, másodikat is és harmincadikat is fogunk, akkor is ha nem mindig fenékig tejfel a házasélet. Emberek vagyunk, hibázunk, rosszul csináljuk, megbántjuk a másikat, megbánjuk, újrapróbáljuk, változtatunk SOKSZOR, SOKAT, jobban csináljuk és újra és újra és újra, mígnem, jó esetben, egyszer csak azt vesszük észre, hogy összecsiszolódtunk. Na ez az, amit az emberek nagy része nem képes, nem hajlandó végigcsinálni, nem hajlandóak változtatni, változni, kompromisszumot, áldozatot hozni a másikért, meghallani a másikat is. Rögtön a készet, a tökéleteset akarják és ilyen NINCS! Nem hiszek abban, hogy van egy igazi, egy nagy ŐŐŐ mindenki számára, egyetlen egy ember az egész bolygón, akivel minden szipiszupiszuper mindig és akit ha nem találsz meg, kész, megszívtad, egyedül maradsz örökkön örökké.
Ellenben vannak emberek, akik közül ha találkozunk eggyel, el lehet érni ezt az állapotot, amit úgy hívnak boldog házasság, 50 év után is. Ez kőkemény munka mindkét fél részéről, előhozni magunkban a nőt, nem férfiként viselkedni nőként és előhozni a férfit a fiúból, de ez nem fog magától eljönni, tenni kell érte minden egyes nap. MINDEN NAP! Annyi mindenért teszünk mi emberek, annyi célunk van, amiért hajlandóak vagyunk rendszeresen időt, pénzt, energiát áldozni, a társas kapcsolatokról pedig még mindig azt hiszik sokan, hogy csak úgy menni fog magától. Nem fog. Stagnálni fog, majd tönkremenni, de fejlődni biztosan nem. És ha mindent megtettünk, elmentünk a határunkig újra és újra, ha azt érezzük mást már nem tudunk magunktól tenni és a másik még mindig nem hajlandó tenni értünk, változni értünk, na akkor lehet azt mondani, hogy ez már nem rajtam múlik és elengedem. De ez nem 1 év, sokszor nem is 2, főleg nem 1 olyan év, ami az állítólagos (kirakat) boldogságról szól, majd utána hopp, mégsem vagyunk boldogok, válunk. Akkor legyen az az egy év a csöndé, vagy azé, hogy felvállalom, ez most egy nehéz időszak és nem tudom mi lesz a végén, lehet bármi. De ez így hazugság, ez így a házasság meggyalázása, azoké a szavaké, amit a feleségem/férjem szemébe nézve MEGFOGADOK neki és ami nagyon fontos, magamnak is. Nem értem miért megy férjhez/nősül meg valaki, sokszor több milliós lagzikon (hiszen akkor szeretem igazán a másikat, minél drágább az esküvő. Ja nem..) ha nem gondolja komolyan, szívből-lélekből, amit mond.
Ez pedig ma már sajnos az emberek nagy részének, legyen nő vagy férfi, nem fekszik, mit sem ér a kimondott szó meg még hogyisne én változtassak, még hogy én alkalmazkodjak? Majd megteszi a másik! Ha meg nem, nekem nem is kell! Úgyis van jobb, úgyis van másik.. csak azt felejti el sok ember, hogy ha így áll hozzá a dolgokhoz, az a jobb is egyszer csak hétköznapivá válik, az a másik is egyszer csak már nem a másik lesz, hanem az, akinek ugyanúgy megvannak az idegesítő szokásai, a tőlünk különböző dolgai és mint egy spirálban, ismét ott találjuk magunkat, hogy “na nem baj, majd jön jobb”, aztán meg ott állunk egyedül, mert jobb, szebb, másabb mindig van. Ahelyett, hogy észrevennénk, ahhoz, hogy a másik változzon, elsőnek nekem kell változnom. Aki ezt nem veszi észre vagy észreveszi csak le**arja, annak egyrészt nem fontos a másik, másrészt soha nem lesz igazán boldog, kiegyensúlyozott kapcsolata.
Az egyik cikk alatt volt egy idős néni, akinek a kommentje megmelengette a szívem, azt írta, 50 éve vannak együtt a férjével, volt sok nehéz időszak az életükben és volt jó is, 2 gyereket neveltek fel, 5 unokájuk van, szerinte ma inkább ez a hírérték, nem az, hogy XY válik. Szerintem is, legyen inkább ez a minta, ne az egy éves kirakatházasságok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: