M\u00falth\u00e9ten kivettem egy nap szabads\u00e1got \u00e9s lement\u00fcnk Anyuk\u00e1mmal Tatab\u00e1ny\u00e1ra megl\u00e1togatni a Nagyimat \u00e9s Pap\u00e1mat, aki m\u00e1rcius \u00f3ta id\u0151sek otthon\u00e1ban \u00e9l.<\/p>\r\n
\u00c9vekig Nagyim \u00e1polta \u0151t, de ahogy er\u0151s\u00f6d\u00f6tt a demenci\u00e1ja, hol nem eml\u00e9kezett arra, hogy hol van, hol agressz\u00edv lett \u00e9s k\u00f6zben az \u00e1ltal\u00e1nos eg\u00e9szs\u00e9gi \u00e1llapota is folyamatosan romlott, Nagyim \u00fagy \u00e9rezte, hogy nem b\u00edrja tov\u00e1bb, ebbe \u0151 is bele fog betegedni \u00e9s elhat\u00e1rozta, hogy elind\u00edtja a folyamatot, hogy felvegy\u00e9k az otthonba. Sokszor lelkiismeret-furdal\u00e1sa volt emiatt, de biztattuk, hogy ez a j\u00f3 d\u00f6nt\u00e9s, hiszen \u0151 is m\u00e1r 75 \u00e9ves, szemmel l\u00e1that\u00f3 volt, hogy ahogy Pap\u00e1m \u00e1llapota romlott, \u0151 is egyre rosszabb \u00e1llapotba ker\u00fclt, annak ellen\u00e9re, hogy szerencs\u00e9re nincs nagy eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi probl\u00e9m\u00e1ja, de a folyamatos \u00e1pol\u00e1s, k\u00e9szenl\u00e9t nagyon megviselte, nem tudott rendesen pihenni, Pap\u00e1m sokszor nem aludt \u00e9jjel, \u00edgy \u0151 sem tudott, egyszer \u00fagy megsz\u00e9d\u00fclt, hogy beleesett az \u00fcvegajt\u00f3ba.<\/p>\r\n
Eml\u00e9kszem, amikor nagyj\u00e1b\u00f3l 1 \u00e9ve mondta Nagyim, hogy rosszul \u00e9rzi mag\u00e1t ett\u0151l a d\u00f6nt\u00e9st\u0151l, ekkor m\u00e1r beadta a k\u00e9rv\u00e9nyhez sz\u00fcks\u00e9ges pap\u00edrokat. Mondtam neki, hogy egy percig se \u00e9rezze rosszul mag\u00e1t, mert ha valaki megtette az \u00e9letben, amit meg lehetett, akkor az \u0151. \u00c9vekig \u00e1polta, etette, pelenk\u00e1zta a beteg any\u00f3s\u00e1t, most \u00e9vekig \u00e1polta Pap\u00e1t. Meg\u00e9rdemli, hogy neki is legyen egy p\u00e1r nyugodtabb \u00e9ve, amit unok\u00e1z\u00e1ssal, d\u00e9dunok\u00e1z\u00e1ssal t\u00f6lt. 7 unok\u00e1ja \u00e9s 1 d\u00e9dunok\u00e1ja van. :)\u00a0<\/p>\r\n
Ez \u00e9v m\u00e1rcius\u00e1ban Pap\u00e1mat felvett\u00e9k az otthonba. \u00c9n m\u00e9g nem voltam n\u00e1la, m\u00falth\u00e9tem el\u0151sz\u00f6r. Nagyim hetente t\u00f6bbsz\u00f6r megy hozz\u00e1, viszi a sz\u00fcks\u00e9ges holmikat, gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t, ruh\u00e1kat.<\/p>\r\n
S\u00e9t\u00e1ltunk be az \u00e9p\u00fcletbe, sz\u00e9p, nyugodt, erd\u0151s k\u00f6rnyezetben van az otthon, eg\u00e9szen tetszett. Azt\u00e1n megjelent Pap\u00e1m, m\u00e1r messzir\u0151l integetett, vid\u00e1mnak t\u0171nt. Ezek szerint megismert, ez nem mindig fordul el\u0151.. Ellenben \u00e9n \u0151t alig. A mindig is kifejezetten nagydarab ember helyett, el\u0151ttem \u00e1llt egy lefogyott, mad\u00e1rcsont\u00fa \u0151sz \u00f6regember. Bement\u00fcnk a szob\u00e1j\u00e1ba, ketten vannak egy szob\u00e1ban, a nev\u00fck ki\u00edrva az ajt\u00f3ra. Rendezett, de nagyon egyszer\u0171en berendezett szoba. Minden szob\u00e1b\u00f3l ajt\u00f3 ny\u00edlik a teraszra. Besz\u00e9lgett\u00fcnk, ki hogy van, megmutattuk a d\u00e9dunok\u00e1r\u00f3l k\u00e9sz\u00edtett k\u00e9peket. Pap\u00e1m \u00e9rezhet\u0151en j\u00f3val frissebb volt szellemileg, mint amikor utolj\u00e1ra l\u00e1ttam, tudta hol van \u00e9s hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik vele.\u00a0<\/p>\r\n
Egy id\u0151 ut\u00e1n kiment\u00fcnk, aminek \u00f6r\u00fcltem, mert bent a szob\u00e1ban a fert\u0151tlen\u00edt\u0151 \u00e9s az \u00e1llott szag keveredett egym\u00e1ssal. Kint egy asztal k\u00f6r\u00fcl id\u0151s n\u00e9nik \u00fcltek, k\u00e1rty\u00e1ztak, k\u00f6zben nevetg\u00e9ltek, \u00fagy t\u0171nt, igaz\u00e1n j\u00f3l \u00e9rzik magukat. Azt\u00e1n l\u00e1ttam egy b\u00e1csit, aki egyed\u00fcl \u00fclt a padon \u00e9s csak n\u00e9zett maga el\u00e9. Tal\u00e1n \u00e9pp az \u00e9let\u00e9n gondolkodott.. Pap\u00e1m mes\u00e9lte, hogy van egy h\u00e1zasp\u00e1r, a b\u00e1csi a f\u00e9rfi r\u00e9szlegen, a n\u00e9ni a n\u0151in \u00e9s a ker\u00edt\u00e9sn\u00e9l szoktak besz\u00e9lgetni, mert akkor sem lehetnek egy szob\u00e1ban n\u0151k \u00e9s f\u00e9rfiak, ha h\u00e1zasok. Ez az\u00e9rt nyomaszt\u00f3 volt.\u00a0<\/p>\r\n
Ott \u00fclt velem szemben ez az ember, akit Pap\u00e1mnak nevezek, holott v\u00e9r szerint nem a Pap\u00e1m, Anyuk\u00e1m apuk\u00e1ja m\u00e9g kisbaba koromban meghalt, \u00edgy nem ismertem. Azt\u00e1n Nagyim \u00fajrah\u00e1zasodott \u00e9s \u00e9n Pap\u00e1t tekintettem a Pap\u00e1mnak, b\u00e1r nem alakult ki k\u00f6zt\u00fcnk soha igazi papa-unoka kapcsolat. 100 kilom\u00e9terre laktak t\u0151l\u00fcnk, ritk\u00e1n tal\u00e1lkoztunk. Nagyim t\u00f6bbet utazott fel hozz\u00e1nk, de egyed\u00fcl. Sz\u00f3val az \u00e9n \u00e9letemb\u0151l kimaradt a \"suli ut\u00e1n beszaladok a nagysz\u00fcleimhez egy j\u00f3 kis eb\u00e9dre\" fejezet. Nem \u00e9rzem magam ett\u0151l kevesebbnek, b\u00e1r t\u00e9ny, hogy \u00e9n szeretn\u00e9m, ha a gyerekeim max 20-30 kilom\u00e9ter t\u00e1vols\u00e1gra \u00e9ln\u00e9nek a nagysz\u00fcleikt\u0151l \u00e9s be tudjanak hozz\u00e1juk ugrani, ha szeretn\u00e9nek.\u00a0<\/p>\r\n
Pap\u00e1m, ahogy \u00e9n eml\u00e9kszem r\u00e1 gyerekkoromb\u00f3l, egy nagyon neh\u00e9z ember volt. Pr\u00f3b\u00e1ltam emiatt nem haragudni r\u00e1, hiszen nem tehetett r\u00f3la, igazi munk\u00e1s - b\u00e1ny\u00e1sz - csal\u00e1db\u00f3l j\u00f6tt, ahol nem \u00e9ppen az \u00e9rzelmek \u0151szinte kifejez\u00e9se volt a legfontosabb. Vagy ink\u00e1bb a semmilyen kifejez\u00e9se. Ez\u00e1ltal az \u0151 \u00e9rzelmi intelligenci\u00e1ja is nagyj\u00e1b\u00f3l a nulla fel\u00e9 k\u00f6zel\u00edtett. Amikor kisl\u00e1ny koromban el\u0151sz\u00f6r maradtam n\u00e1luk egyed\u00fcl p\u00e1r napot, ahogy elhajtottak Anyuk\u00e1m\u00e9k a kocsival, m\u00e1r s\u00edrtam is, hogy hi\u00e1nyoznak. \u00dagy lehordott, hogy arra m\u00e1ig eml\u00e9kszem. \u0150 val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nem. Nem \u00e9rtette mit hisztizek, mi\u00e9rt nem j\u00f3 itt nekem, mi\u00e9rt akarok hazamenni, \"tal\u00e1n mi valami rosszat csin\u00e1lunk itt neked?\" Nyilv\u00e1n nem csin\u00e1ltak semmi rosszat \u00e9s nagyon is szerettek, de egy 5-6 \u00e9ves kisl\u00e1ny, aki a mindennapokban nem sok id\u0151t t\u00f6lt\u00f6tt a nagysz\u00fcleivel, hirtelen nem \u00e9rtette, hogy most akkor mi\u00e9rt kell ott maradni. Konkr\u00e9tan eml\u00e9kszem, hogy sz\u00e9gyelltem magam, m\u00e9gis milyen unoka az, aki nem akar a nagysz\u00fcleivel lenni? Nagyim szerencs\u00e9re \u00e9rtette a helyzetet \u00e9s megnyugtatott, \u00fagy besz\u00e9lt velem, ahogy szerintem azt egy gyerekkel kell, elmagyar\u00e1zta, hogy most itt nyaralok p\u00e1r napot, t\u00f6k j\u00f3 lesz, azt\u00e1n Any\u00e1\u00e9k j\u00f6nnek \u00e9rtem. V\u00e9g\u00fcl maradtam \u00e9s persze j\u00f3 eml\u00e9keim is vannak, ahogy Pap\u00e1mmal s\u00fct\u0151t\u00f6k\u00f6t \"belezt\u00fcnk\" (kiszedt\u00fck a magjait) vagy a mindig friss s\u00e1rgar\u00e9pa, amit csak ki kellett h\u00fazni a f\u00f6ldb\u0151l, megmosni \u00e9s m\u00e1r ettem is, a nyulak a h\u00e1ts\u00f3 udvarban..<\/p>\r\n
Pap\u00e1m a cigit \u00e9s az italt soha nem vetette meg, sokszor volt alkoholszaga, amikor ment\u00fcnk hozz\u00e1juk. Nem tudom, hogy emiatt-e vagy az alapb\u00f3l nem t\u00fal \u00e9rzelmes szem\u00e9lyis\u00e9ge miatt, de sokszor besz\u00e9lt Nagyimmal b\u00e1nt\u00f3an, sokszor ugr\u00e1ltatta. \"Any\u00e1m!\" - mindig ezt mondta. Any\u00e1m, ezt csin\u00e1ld, any\u00e1m azt csin\u00e1ld. Voltam vagy 10 \u00e9ves, de azt \u00e9reztem, nem helyes, ahogy ez az ember vele besz\u00e9l. Soha nem l\u00e1ttam, hogy meg\u00f6lelte, megpuszilta volna vagy ak\u00e1r csak valami kedveset mondott volna neki, azon k\u00edv\u00fcl, hogy \"k\u00f6sz\", amikor behozta a levest.\u00a0<\/p>\r\n
Folyton molyolt otthon valamit, mindent \u0151 akart megjav\u00edtani, ahelyett, hogy szakemberre b\u00edzta volna. Ami nem lett volna baj, ha igaz\u00e1n \u00e9rtett volna hozz\u00e1. A f\u00fcrd\u0151szob\u00e1jukban a g\u00e1zkaz\u00e1n akkora l\u00e1nggal lobbant be, amikor megnyitottam a melegvizet, hogy k\u00e9sz szerencse, hogy nem robbant be az eg\u00e9sz. Valamif\u00e9le furcsa k\u00f6t\u0151d\u00e9se volt az \u00f3r\u00e1khoz, a h\u00e1zuk tele volt fali\u00f3r\u00e1kkal, persze nem ugyanakkorra be\u00e1ll\u00edtva, \u00edgy \u00f6sszevissza vert\u00e9k a m\u00e1sodperceket. K\u00e9s\u0151bb lett egy robog\u00f3ja, azzal j\u00e1rta a v\u00e1rost. Ellopt\u00e1k t\u0151le, de 1-2 \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb, teljesen v\u00e9letlen\u00fcl meglett \u00e9s visszakapta. B\u00e1r vezetni m\u00e1r nem sok\u00e1ig tudta..<\/p>\r\n
Azt\u00e1n, m\u00e1r feln\u0151tt voltam, amikor egyszer csak nem ivott t\u00f6bbet, letette a cigit is \u00e9s \u00fagy \u00e1ltal\u00e1ban valahogy megnyugodott, kedvesebb lett \u00e9s besz\u00e9lgetni is jobban lehetett vele. Persze a sok \u00e9ves iv\u00e1s \u00e9s cigi megtette a hat\u00e1s\u00e1t, egyre betegebb lett, egyre t\u00f6bb baja lett, sokszor volt olyan pillanat, hogy azt hitt\u00fck, ennyi volt. Sokszor eszembe jutott, vajon mit fogok \u00e9rezni, ha meghal? Nem tudtam r\u00e1 a v\u00e1laszt..<\/p>\r\n
\u00c9s akkor m\u00falth\u00e9ten ott \u00fclt el\u0151ttem ez a t\u00f6r\u00e9keny kis \u0151sz \u00f6regember, aki h\u00e1romszor is els\u00edrta mag\u00e1t, hogy \u00fagy \u00f6r\u00fcl, hogy ott vagyunk. Tal\u00e1n valahol tudat alatt \u00e9rz\u00e9keli, hogy van egy ember, a Nagyim, aki v\u00e9gig mellette volt, pedig \u0151 ezt nem mindig \u00e9rdemelte meg..<\/p>\r\n
Azt mondta \" j\u00f3 itt nekem, m\u00e9g dolgoznom sem kell, most cser\u00e9lt\u00e9k ki a radi\u00e1torokat.\"\u00a0<\/p>\r\n
\u00c9reztem-e haragot? Semennyit. \u00c9reztem-e szomor\u00fas\u00e1got? Nagyon. \u00c9reztem-e \u00f6r\u00f6met? Igen, mert az az ember nem az az ember volt, akire \u00e9n Pap\u00e1mk\u00e9nt eml\u00e9keztem. Semmi hangos sz\u00f3, semmi ugr\u00e1ltat\u00e1s, ellenben \u00fagy puszilta \u00e9s \u00f6lelgette meg Nagyimat, ahogy m\u00e9g soha nem l\u00e1ttam. \u00dagy t\u0171nik, t\u00e9nyleg j\u00f3 ott neki.<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
<\/p>","type":"rich"}