Kedd reggel, tekerek a munkába. Szeretek bicajjal járni, igazi felüdülés a pár évvel ezelőtti buszon aszalódáshoz képest, meg amúgy is. Reggelenként felpattanok, süt a nap (általában), lágyan fúj a szellő, csicseregnek a madarak és 10-15 perc alatt besuhanok. Éppen csinálják a kerékpárutat, fel van túrva az egész, így ki kell mennem az útra. Zebrához érek,… Tovább »

Még télen vettem magamnak egy tandem siklóernyőzős kupont, remélve, hogy amint beköszönt a jó idő, minél előbb fel is tudom használni. Így amikor április közepén hirtelen nyár lett, írtam is a szervezőknek, hogy jönnék, mikor lehet.... Tovább »

Amikor kiderült, hogy a férjem megy Pozsonyba egy egy napos továbbképzésre, egyből átvillant az agyamon a gondolat, hogy elmenjek vele és amíg ő tanul, addig megnézném a várost. Szerencsére ki tudtam venni azt az egy nap szabit, így csütörtök este már nagy izgalommal feküdtem le a gondolattól, hogy másnap újra látni fogok egy várost, amit… Tovább »

Ő itt az én “háladobozom”: Tudom, ez nem is doboz, hanem egy befőttes üveg, kicsit feldíszítve, még az esküvőnkről mentettem meg. Fogalmam sincs, hogy hol van a többi, akárhogy próbálok visszaemlékezni, nem tudom, hogy hová raktuk őket. Nem csodálom, hajnali 5 körül feküdtünk le és reggel 8-ra mentünk vissza pakolni.. Fáradtak voltunk, egy kicsit. Azért… Tovább »

Múlthét péntek délután. Sűrűn nézem az órát, miközben zárom le a napi teendőket, kicsit összejöttek a dolgok így délutánra és nem szeretek úgy elmenni az irodából, hogy le ne zárnám, amit tudok. Legkésőbb 16:45-kor viszont el kell indulnom, mert a férjemmel elkirándulunk Debrecenbe és vissza, könnyed péntek esti kiruccanás. Összedobom a cuccom, biciklire pattanok, 10… Tovább »

Nagyon rég írtam, több, mint egy hónapja. Van az már majdnem kettő is. Bevallom, nem így terveztem. Bár sokaknál működik az, hogy csak leül és írja, ami jön, nálam nem így van. Nekem az íráshoz kell a nyugalom, szeretem végiggondolni, megszerkeszteni, képet beilleszteni, ahhoz ugye meg kell találni az olyan képet, ami nem jogvédett, illik… Tovább »

Érdekes, hogy előzőleg épp az önmagunkban való hitről írtam. Kicsivel több, mint 2 és fél hete történt, hogy nagyon büszke voltam magamra, amiért megállás nélkül lefutottam 6 kilométert 45 perc alatt, ami így az elején szerintem egyáltalán nem rossz. Novemberben kezdtem el készülni erre a nagyon giccses nevű “szerelmes futás” futóversenyre, ami egy páros futás… Tovább »

“Higgy önmagadban!” “Ha valamit igazán akarsz, eléred!” Mind ismerjük ezeket a nagyon szépen hangzó mondatokat, ám hinni mégis kevesen hiszünk benne. Én sem mindig. Könnyű is lenne egy-egy mondatra fogni, ha valami nem sikerül vagy épp sikerül az életünkben. Nem sikerült, mert nem hittél benne eléggé, sikerült, mert hittél? Szerintem nem ennyire egyszerű az élet,… Tovább »

Tegnap este épp az edzőteremben vártam, hogy elkezdődjön az edzés. Még egy gyors vízfeltöltés, sietek be a mosdóba, amikor is az egyik, az előző óráról kijövő és átöltöző hölgy hirtelen megállított és nagy csodálkozva feltette A Kérdést: “na és, te még NEM VAGY KISMAMA?” A történethez tudni kell, hogy az edzést a húgom tartja, a… Tovább »

Egy kicsit könnyedebb témával gondoltam indítani ezt a blogot még mielőtt beleásom magam a nagyon mély gondolatokba, egyszer-egyszer legalábbis biztosan. Mivel nemrég részt vettem az első tetoválás eltávolító kezelésemen, gondoltam írok a tetoválásokhoz fűződő, alapvetően szeretetteljes viszonyomról és arról, hogy akkor mégis miért távolíttatok el egyet.... Tovább »